A portál szerint legalábbis erre lehet következtetni azokból a dokumentumokból, amelyeket másfél év és egy bírósági döntés után volt kegyes megküldeni számukra a Duna Médiaszolgáltató. Az kiderült például, hogy Bende Balázs Világ című műsora külső gyártásban készült, de azt már kitörölte a Duna, ki adta le a megrendeléseket.

„Kiegyensúlyozott, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás”

Utóbbi médiaszolgáltató amely csak megrendeli a műsorokat az MTVA-tól, a számlát pedig az állam állja (és nem a megrendelő Duna fizet). Ezért is lehet az, hogy az MTVA költségvetése 130 milliárd forint, a Dunáé pedig mintegy hárommilliárd. A műsorok előállítói is az MTVA alkalmazottai, nem a Dunának dolgoznak. Valamennyi szerződésnek rendeznie kell(ene) a két egység közt viszonyt, melyből kiderülhet a szerkesztői felelősség. A megállapodások talán leglényegesebb pontja az egyes műsorszámok megrendelését szabályozó rész. Itt részletezik ugyanis, hogy a megrendelő (azaz a médiaszolgáltató) mit kérhet az MTVA-tól. Ennek értelmében egy „műsormegrendelő adatlapot” kell kitölteni, amelyben a megrendelő (tehát például a Duna) részletesen meghatározhatja a műsor szinopszisát, javaslatot tehet „a főbb alkotók személyére, úgymint: rendező, operatőr/vezető operatőr, látványtervező, szerkesztő, műsorvezető”, megmondhatja, kik legyenek a „főszereplő színészek”, sőt a közszolgálati médiaszolgáltató még az „esetleges castingokon” is képviseltetheti magát.

Ezek a szerződések tehát világos feladat- és felelősségi hatásköröket határoztak meg a közmédia szereplőinek, nevesítve, hogy kinek kivel kell együttműködnie, ki kit kérhet számon. Úgy tűnik, mostanra ebből semmi nem maradt. Az első- és másodfokú bírósági döntés értelmében viszont egyes műsorok megrendelőlapjait ki kellett adnia a Dunának, el is küldtek néhányat.
Ám ezek üres dokumentumok, lényegében teljesen üres táblázatok, néhány alapinformáción kívül (milyen jellegű műsor, milyen hosszú, melyik csatornán, mikor kerül adásba) lényegében semmi nincs benne. A szolgáltatás megrendelője nem tesz javaslatot sem a formátumra, sem a tartalomra, arra sem, hogy kik vegyenek részt a műsor elkészítésében. A gyártási költségeknek még hely sincs a táblázatban. A Duna pedig kitakarta annak a személynek a nevét és aláírását, aki a megrendelőlapokat leadta. Pedig elvileg a Duna viseli a szerkesztői felelősséget az állami média tartalmaiért.

A Mérték Médiaelemző kutatójának is megmutatták a dokumentumokat. Urbán Ágnes úgy látja, ez alapján nem is lehetne dolgozni, és azt is megkockáztatta, nem ezen megrendelőlapok alapján végzik el a munkát.

Miért nincsenek következmények?

2010-es győzelmét követően a Fidesz egyik első dolga az új Médiatörvény elfogadása volt, felosztották a közmédiát: a cégei (Magyar Televízió, Magyar Rádió, Duna Televízió, Magyar Távirati Iroda) lettek a médiaszolgáltatók, amelyek megrendelik a műsorokat az újonnan létrejött Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól (MTVA), amely legyártja a műsorokat. 

A közmédiát ellenőrizni hivatott testületekben ráadásul kormánypárti többség van. A Médiatanács csak a Fidesz által jelölt tagokból áll, a Közszolgálati Kuratóriumban pedig többségben vannak a kormánypártok által delegált tagok. Így a fideszes tagok mindenhol blokkolni tudják az ügyek kivizsgálását.

Új médiaszabályozást hozna létre az EU, például a magyar megoldások ellen is

Az AFP vasárnap írt egy olyan tervezetről, amelyet már a jövő héten tárgyalhat az Európai Bizottság, vette észre a 444.hu. Az új törvényjavaslat az újságírók és szerkesztőségek függetlenségét szeretné védelmezni, hogy biztosítsa az egyes szerkesztőségek szerkesztői függetlenségét a politikai hatalomtól és nagyvállalatoktól, és átláthatósági követelményeket írjon elő a tagállamok számára a médiatulajdonlással kapcsolatban.

Megemlítik a KESMA magyar példáját, amivel eddig nem tudott mit kezdeni az uniós versenyszabályozás, pedig látványosan torzítja a magyar médiapiaci viszonyokat. A tervezet felállítana egy új uniós Médiatanácsot is, amely egy intézményben tömörítené a tagállami hatóságok képviselőit. Emellett szabályozná a közszolgálati médiát, az állami reklámokat és a Pegasus-botrány kapcsán a forrásvédelmet is.