2023.02.05., vasárnap - Ágota, Ingrid
Salgótarján: -1o - -1o
Az ország 19 megyéjében

"A Gondviselés üzenni akart a jásztelki harang hazaérkezésével"

Lukácsi Katalin, 2022. november 13. - 13:21
"A Gondviselés üzenni akart a jásztelki harang hazaérkezésével"
Jásztelken a falu templomának búcsúszentmiséjével összekötve ünnepelték a 1937-ben ellopott, és idén csodával határos módon megkerült harang hazaérkezését.

A frisshirek.hu portál pont az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról, sportról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérlek támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket és kerünk, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.

Támogatás

Ahogy arról korábban a Frisshírek.hu-n beszámoltunk, egy 1937-ben a jásztelki kápolnából ellopott harangot találtak meg Amerika egyik régiségkereskedésében, amelyre Horváthné Boros Márta, Washingtonban élő magyar fedezett fel. November elején érkezett Jásztelekre, de már előre mondták a helyiek, hogy a nagyünnepséget a falu templomának búcsú ünnepén, Szent Márton naphoz közel eső vasárnapon tartják majd.

Régen volt olyan népes szentmise a jászsági kis faluban, mint az elveszett, de megkerült harangot köszöntő Szent Márton búcsún.

Tele volt a templom. Tele volt, de nem csak jásztelkiekkel, hanem a meghívott vendégeken túl a környező településről is érkeztek hívek a különleges ünnepségre. A meghívottak pedig még az Atlanti-óceánon túlról is. Ivancsó István plébános úr szentbeszédében Szent Márton alakjáról felidézte Ferenc pápa szavait, aki nekünk, magyaroknak azt üzente, hogy mi Szent Márton népe vagyunk. Kis, szívhez szóló történeteken keresztül arról beszélt, hogy a szent az, akin átragyog a nap, és nekünk sötét világunkban nagy szükségünk van ilyen szentekre, sőt azért könyörgünk ma, hogy mi is olyan emberek legyünk, akin átragyog Isten fénye. A Szent Márton ünnepéhez kapcsolódó szokásokkal, libaevéssel és újbor-fogyasztással kapcsolatban rábólintott, hogy igen, kell a vidámság is, de ehhez az ünnephez azért is alakulhatott ki annyi program, 

mert a Szent Márton-legenda és hagyományok mögöt egy hiteles élet áll.

A szentmisét a harangot köszöntő ünnepség követte, amelyet egy helyi költő Radnóti Mihály Nem tudhatom című versének Jásztelekre átköltésének elszavalásával kezdtek, majd a politikai beszédeken volt a sor. Az első felszólaló Pócs János, a térség országgyűlési képviselője volt, aki a harang megtalálásával kapcsolatban azt hiányolta a Facebook-kommentek világából, hogy nem adtak hálát érte az Úristennek. Mi viszont hálát adunk azért, hogy köszöntőjében csak egy marginális megjegyzést szentelt a szankciók elleni kormányzati propagandának, helyette az ünnephez méltó emelkedettséggel beszélt.

A Jóisten akarata volt, hogy ezt a harangot ne olvasszák be

- emelte ki Pócs János, és ünnepi hangulatú szavai miatt még azt is megbocsátjuk neki, hogy bár mindenki másnak igen, az amerikaiaknak csak nem sikerült megköszönnie a harang csodás hazaérkezését. Ezt pótolta helyette is az őt követő Juhász Hajnalka országgyűlési képviselő, a KDNP alelnöke, aki a Pócs János meghívására látogatott el az ünnepségre.

Vannak apró csodák Seattle-től Jásztelekig

- utalt a harang megtalálására a politikus, aki felidézte azt is, hogy Szent Márton hazánk védőszentje. Szent István ugyanis országunk alapításakor a Pannonia provincia szülöttét választotta annak védelmezőjének. Őt követően Borbás Zoltán, a megyei közgyűlés jászsági alelnöke szólalt fel, aki arról beszélt, hogy nem csak a nándorfehérvári csatára emlékeztet bennünket a harangszó, hanem az életünk fontosabb eseményei alkalmával is elkísér bennünket.

A Gondviselő Isten üzenni is akart azzal, hogy példás összefogásnak köszönhetően hazatért a harang

- jelentette ki Borbás, majd átadta a szót Tóth Nórának, a település polgármesterének. Ő a haranggal kapcsolatban azt emelte ki, hogy az nemcsak világhírt adott Jászteleknek, de jobban össze is kovácsolta a falu közösségét, ahogy megszervezték annak hazaérkezését. Majd díszokleveleket adott át mindazoknak, akik szerepet vállaltak a csodával határos visszaszállításban:

  • Simon Pétern rendőr zászlós úr, aki a Jászberényi Rendőrkapitányság munkatársaként kikutatta, és bebizonyította, hogy megtalált harang bizony a jásztelki kápolnáé;
  • Hodosi Dávid hadnagy, a Készenléti Rendőrség nyomozója;
  • Lance Rollins, az FBI képviseletében;
  • Bajnok Lívia az építési és beruházási minisztérium képviseletében, aki koordinálta és összefogta a harang hazahozatalának munkálatait, és a falu civil közösségeitől egy helyi, jászsági szokásként kapott egy harangot grillázsból,
  • de kapott Túróczi Lászlóné Edina is, a jásztelki művelődési ház vezetője.
Végül de egyáltalán nem utolsósorban Jásztelek első díszpolgári címét kapta meg Horváthné Boros Márta,

aki Washingtonban élő magyarként idén februárban rátalált az elveszettnek hitt harangra, és áldozatos munkával kiküdötte, hogy a hatóságok komolyan vegyék őt, és kezükbe vegyék a harang sorsát. Az amerikai magyar asszony videókonferenciával csatlakozott az eseményhez, ezért virágcsokor helyett a helyi népdalkör dalcsokrát kapta meg.

Horváthné Boros Márta köszöntőjében elmesélte részletesen, miként talált rá a harangra. Egy műkincsekkel foglalkozó Facebook-csoportba töltötte fel egy amerikai polgár egy régiségkereskedés képeit, amelyet az asszony egyszercsak felfedezte az egyedül számára ismerős és érthető betűket a harang feliratán. Azonnal megkereste a kinti magyar nagykövetséget, majd felvette a kapcsolatot az FBI-jal is, akiket háromszor kellett felhívnia, hogy harmadjára komolyan vegyék.

Ha valaki februárban azt mondta volna, hogy most a jásztelkiekkel együtt fog ünnepelni, visszakérdezett volna, ugyan hol van Jásztelek? De a Jóisten útjai kifürkészhetetlenek, és egyre inkább felismerte, hogy ő csak egy eszköz volt a Gondviselés kezében. Története tanulság, hogy egy 81 éves nagymama is válhat azzá.

Végezetül elmondta, hogy nagyon szeretne személyesen is ellátogatni a Jászságba, és hálás azért, hogy megismerte az itteni embereket, akiket örökre a szívébe zárt. Majd megjegyezte azt is, hogy talán arra az alkalomra időzítené ezt, amikor az eredeti helyére, a mára romos állapotúvá vált kápolnába kerülne vissza a harang. Ezt a jásztelkiek nagy örömmel fogadták, hiszen ők is szeretnék felújítani a kápolnát.

Az ünnepség legvégén a plébános úr megszólaltatta a harangot. Kisebb méretét és a megrázkódtatásait meghazudtoló komoly és tiszta hangja volt.

A képeket a szerző készítette.