a hitedet megvetted-e már?

címmel meghirdetett rendezvényen Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője töltötte be a moderátor szerepét.

A karácsonyi nagyüzem

Bemelegítő kérdésként az egyházi embereknek és a mentálhigiénes szakembernek arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy nekik mit jelent a karácsony,

a nélkül, hogy elintéznék azt a hivatalos vallásos válasszal: Jézus születésnapja.

Makláry Ákos görögkatolikusként elmondta azt, hogy náluk a karácsonyt ugyanúgy 40 napos böjt előzi meg, akárcsak a húsvétot, így több alkalmuk van a lecsendesedésre. Fabinyi Tamás ezzel szemben őszintén vallott arról, hogy

nehéz lelkipásztorként a saját karácsonyt meghitté tenni, hiszen „futószalagon” ünneplik az ünnepet a számtalan közösségben.

Török László református lelkész az ünnep társas kapcsolati dimenzióját emelte ki, hiszen ebben az időszakban megszentelődik a családdal és a barátokkal töltött idő.

Ekkor arcot kap az Isten, emelte ki az evangélikus püspök.

Tapasztó Orsi rögtön azzal kezdte, hogy próbálja most a karácsonyi készületnek nem a kínkeserves oldalát kidomborítani. Mert igen, valójában ez egy nagybetűs ünnep, amikor elcsendesülünk és lelassulunk.

Tudatosan kell figyelni arra, hogy nemet mondjunk az „őrületnek”,

de még a lelki szakembernek is az ez az időszak, igaz, szigorúan csak december 24-éig. Utána tényleg lelassul minden. Bár a vallásoshoz csak enyhén és a maga módján kapcsolódik, azt elmondta a Nem akarok beleszólni alapítója is, hogy gyermekén keresztül kapcsolódnak most leginkább az ünnep transzcendens dimenziójához.

Az emberséges ünnepen legyen emberséges az ember

– emelte ki a bencés szerzetes, aki a beszélgetésen több alkalommal felidézte Szent Benedek, a rendjét megalapozó Reguláját. Itt azt a szakaszt, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy Krisztust akár a legkellemetlenebb személyekben is tudni kell felfedezni, ahogy a valamikori rendalapító mondta:

a főnökben, a betegben és a vendégben.

Ehhez kapcsolódott később Fabiny Tamás is, aki többször szóba hozta az idei advent rendkívüliségét. Háború van. Az evangélikus egyház kiemelten foglalkozik a menekültek segítésével, amely más fénytörésbe helyezi az ünnepet üzenetét. A püspök felidézte, hogy éppen november végén nyitotta meg kapuit a Dévai Fogadó, amely Bolba Márta evangélikus lelkész kezdeményezéseként született, és ahol menekülteket segítő szolgálat működik.

„Aranyat, töményt és Milkát”

A moderátor másik kérdése az ajándékozás kultúrájára vonatkozott, majd rátért arra, hogy a hétköznapokban mennyire elcsúszott a hangsúly az ünnep eredeti üzenetéről. Le tudjuk-e hántani mindazt karácsonyról, ami nem tartozik hozzá, és visszatérni a gyökerekhez?

Makláry Ákos kiemelte, hogy minden ünnep transzcendens gyökerű, a létünkön túlról érkezik.

A karácsony tart meg engem

– jelentette ki Fabiny Tamás. Az ünnepek ciklikussága adja az élet ritmusát, és nekünk kell figyelnünk arra, hogy „ne engedjünk a pörgés kísértésének”. A túlhajszolt ajándékozási kultúráról azonban felidézte a betlehemi történetet, ahol szintén ajándékozás zajlott. Majd idézett ezzel kapcsolatban két gyermeki elszólást is, amely szerint a három bölcs aranyat, töményt és mirhát, más olvasatban „aranyat, töményt és Milkát” adott a kis Jézusnak.

A nagy szegénységben luxuscikkeket vittek a jászolba

– csatlakozott az első karácsonyi ajándékozás történetéhez Makláry Ákos, utalva ezzel arra, hogy ez a dimenziója kezdettől ott rejtőzik az ünnepben.

Van, akinek az ajándékozás a szeretetnyelve!

– hívta fel a figyelmet a bencés szerzetes is, igaz, számára a legtöbb ajándék esetén a csomagolás a kedvenc, mert azzal legalább biztosan foglalkozott az ajándékozó.

Legyen minden héten karácsony?!

Az est második felében a hallgatóság is kérdezhetett. Többek között felmerült az, hogy lehetne-e sűrűbben az évben olyan időszak, amikor kikapcsoljuk a külvilágot és csak a szeretteink számára létezünk.

A vasárnap erre egy ajánlat

– válaszolt röviden Török László lelkész.

Tapasztó Orsi korábban kiemelte – innen is merült fel a kérdés –, hogy karácsonykor nem csörög a telefon, ehhez azonban egy tudatos döntés kell. A határt meg kell húzni, hogy meddig vagyunk elérhetők mások számára, illetve mennyi időt fordítunk a minőségi társas kapcsolatokra és saját magunkra.

Határt kell húzni, hogy jó ember tudjak maradni

– mondta a szakember.

Makláry Ákos ehhez kapcsolódva kijelentette, hogy szabadok vagyunk, az időnkkel azt történik, amit mi akarunk. A vasárnap megélése pedig önérdek is.

A beszélgető egyház

Miért félnek a keresztények a hitükről beszélni?

Az est végén a mélyebb, provokatívabb kérdéseken volt a sor a hallgatóság sorából, de beállt a kérdezők közé kissé kívülállóként Tapasztó Orsi is, aki igazán elcsodálkozott azon, miért is beszélnek keveset a hívők a hitükről.

A görögkatolikus pap erre azzal válaszolt, hogy

az most nem számít pc-nek, ő keresztényellenes hangulatnak éli meg a mai kor kultúráját,

amelyben a keresztények pipogyábbak a kelleténél. Holott – ahogy azt kiemelte – tanulnunk kellene az elvallástalanodásból, abból, hogy mi vezetett idáig. 

Ám felmerült kérdésként az is, hogy a résztvevők

mit szólnának be az Istennek, és mit szólnának be az egyháznak.

Az előbbinél bátortalanabbul fogalmazták meg a „beszólásaikat”. Igaz, Ányos atya szókimondóan rögtön rávágta, hogy ő az embertelenségek megengedését kérné számon az Úrtól. Mire Makláry Ákos kijelentette, hogy ő ennél bátortalanabb, nem merne így perlekedni az Örökkévalóval.

Ám a bencés szerzetes megmagyarázta:

engedném, hogy visszacsapjon rám,

és a perlekedés végén magam látnám be, hogy nem ő a hibás a rosszért a világban. Fabiny Tamás is csatlakozott ehhez felidézve az Úr Jézust, aki a kereszten is perlekedett az Atyával. Miért hagytál el engem – kiáltott fel fájdalmasan, majd az utolsó szava mégis megegyezett azzal a szóval, amelyet akkoriban a zsidó kisgyermekek elalvás előtt imádkoztak el.

Bárcsak megtanulnák tisztelni és becsülni egymást az egyházban

– fogalmazta meg óhaját Török László református szerzetes.

Makláry Ákos azt a tapasztalatát osztotta meg, hogy a nagy szegénységben jobban érvényesül az egyházi üzenet, mint a jólétben. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rakacaszend Rózsadombjának nevezett templomban jobban értették papi tanításait, mint a II. kerület Rózsadombján. Meg kell tanulnunk mindkét közegben evangelizálni.

Fabiny Tamás a klisék elkerülésével kapcsolatban osztott meg egy jellemző beszélgetést. A történet szerint hazamegy az asszony az istentiszteletről, és kérdezi tőle a férje:

- Miről beszélt a pap?
- A bűnről.
- És mit mondott róla?
- Hát, ellenezte…

Ányos atya kijelentette, hogy számára a nulladik dolog a kritikákkal az, hogy ne sértődjön meg rajtuk.

Tapasztó Orsi viszont azt emelte ki, hogy

a beszólogatás kontraproduktív,

úgy nem lehet változásra ösztönözni senkit, egy közösséget sem. Úgy érdemes megfogalmazni a kritikát, hogy felmutatjuk a kívánt alternatívát. Például megfogalmazni azt, hogy de jó lenne, ha az egyház olyan alázatos arcát mutatná, mint amit a mentálhigiéniás szakember itt a beszélgető esten is átélhetett.

Hálás vagyok, hogy itt ezt megtapasztalhattam

– összegezte élményét az estről Tapasztó Orsi.

A Szólj be a papnak korábbi beszélgetéséről a Frisshirek.hu-n az alábbi linkre kattintva olvashatnak beszámolót. Valamint a beszélgetésből egy itt nem közölt részlet található a Frisshirek.hu-n az adventi hajnali miséről közölt írásban is.

A beszélgetés itt visszanézhető:

Fotó: Facebook/A Szólj be a papnak oldala