NDK - ahol ez a hárombetűs rövidítés felbukkan, ott sok jóra nem lehet számítani. Bár a hajdani Kelet-Németország és a még mindig regnáló Észak-Korea nevében nem teljesen ugyanazt jelölik a betűk, abban nagyon hasonlóak, hogy mindkettő a második világháború utáni szovjet megszállási zónában jött létre, és azután a kommunizmus utolsó bástyájának bizonyult. 

1945 nyarán a nácizmus ellen szövetkező nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) vezetői a potsdami konferencián nemcsak Németország feldarabolásáról döntöttek, hanem arról is, hogy a Koreai-félszigetet megszállva tartó Japán a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok előtt tegye le a fegyvert, így a kapitulációt követően két megszállási övezet jött létre. Decemberben egy közös koreai kormány felállításában is megállapodtak, majd 1947-ben egy ENSZ-határozat is közös választásokon alapuló egyesítést írt elő. 

Délen 1948 májusában tartottak választásokat, ami után augusztusban megalakult a Koreai Köztársaság, válaszul szeptemberben északon – választások nélkül – kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A szovjet és az amerikai csapatok 1949-es távozása után mindkét fél magát tartotta az ország legitim képviselőjének. Az észak-koreai vezető, Kim Ir Szen erővel akarta eldönteni a kérdést, ehhez 1950-re sikerült megszereznie a kommunista Kína élén álló Mao Ce-tung és a szovjet diktátor Joszif Sztálin jóváhagyását.

Az északi hadsereg 1950. június 25-én – a megszállási zónák határán gyakori incidensek egyikére hivatkozva – átlépte a 38. szélességi fokot, és megtámadta a Koreai Köztársaságot.

A szovjet T–34-es tankokkal felszerelt északi hadsereg három nap múlva bevette a déli fővárost, Szöult is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Észak-Koreát agresszornak nyilvánította, és Dél-Korea támogatására szólította fel tagállamait. Harry Truman amerikai elnök ezután utasította az amerikai légierőt és a haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. 16 ország részvételével nemzetközi haderőt szerveztek, amelynek 90 százalékát amerikai katonák alkották. Az ENSZ-csapatok visszafoglalták Szöult, bevették az északi fővárost, Phenjant, és október végére egészen a kínai határig nyomultak előre. Ekkor kapcsolódott be a harcokba Kína mintegy 300 ezer „önkéntese” az északiak oldalán, ami ismét megfordította a háború menetét. És ez így ment három éven keresztül. Az északiak halottainak számát félmillióra, a déliekét 1,3 millióra becsülik, de Kína, az Egyesült Államok és a többi részt vevő ország is több százezres emberveszteséget szenvedett.

A kegyetlen öldöklésnek 70 éve vetett véget a Panmindzsonban megkötött fegyverszüneti megállapodás, amelyet azóta sem követett békeegyezmény, ezzel állandósult Korea kettéosztottsága. 

Ez volt a hidegháború első és egyben legvéresebb fegyveres konfliktusa, amelyet akkor sokan a harmadik világháború főpróbájának tekintettek.

Pedig lehet, hogy ma sokkal közelebb állunk ehhez, mint korábban bármikor. A KNDK azóta ugyanis nukleáris fegyvereket fejlesztett ki, és éppen kikiáltásának 75. évfordulóján mutatta be első támadó atomtengeralattjáróját, amely ilyen fegyverek szállítására és indítására is alkalmas. Szakértők szerint a 10 kilövőnyílásos kialakítás arra utal, hogy a világ túlsó felét is elérni képes ballisztikus rakétákkal van felfegyverezve. 

A phenjani vezetést súlyos nemzetközi büntetőintézkedésekkel sújtották nukleáris programja miatt, ám láthatóan fittyet hány a szankciókra. Persze vannak, akiknél még mindig jól fekszik Kim Dzsongun: jellemző módon külföldről csak orosz katonai táncegyüttes és kínai delegáció érkezett a jubileumi államalapítási ünnepségekre, amelyeken százezres kirendelt tömeg asszisztálta végig a szűnni nem akaró katonai parádét (háromórás videó szemezget a leglátványosabb jelenetekből). És ahogy véget ért a ceremónia, a Szeretett Vezető (ez Kim hivatalos titulusa) máris vonatra szállt, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyaljon - természetesen fegyverekről. Az orosz elnök azt szeretné, ha tüzérségi lőszereket vehetne távolkeleti szomszédjától, hogy folytatni tudja háborúját nyugati szomszédja ellen.

Fotó: MTI