2024.04.14., vasárnap - Tibor
Salgótarján: 17o - 17o
Az ország 19 megyéjében

Változhat a vendégmunkástörvény a végkimerülésig dolgoztatott külföldi munkavállalók érdekében

Tirex | 2024. február 05. - 11:00
Változhat a vendégmunkástörvény a végkimerülésig dolgoztatott külföldi munkavállalók érdekében

Védenék a külföldi munkavállalókat. 

Változott a kormányzati hozzáállás a vendégmunkások foglalkoztatása körül kirobbant botrányok nyomán, így most már egyeztetnek az érintettekkel a várható szabályváltozásokról. A nagy port felverő esetek nyomán felszínre került, hogy a magyar munkajog igen rugalmas feltételeket kínál az extrém munkaidő-beosztásokra.

Volt az üzemben néhány kirgizisztáni vendégmunkás, ők egy hónapban 30 napból 28-at dolgoztak 12 órában és kizárólag éjszakai műszakban

– számolt be a 24.hu-nak a salgótarjáni Bumchun Precision Hungary Kft. egyik volt munkatársa.

A dolgozó felidézte az üzem egyik dél-koreai menedzserének szavait is:

A magyar ember túl sokat betegeskedik, túl sokszor akar szabadságra menni, és nem akar túlórázni.

A 24.hu nemrég több olyan esetről – egyebek közt a Bumchun-gyárban történtekről – is beszámolt, amikor a helyi dolgozók elbeszélése alapján kelet-ázsiai vendégmunkásokra cserélték le a magyar munkavállalókat, azokat, akik korábban a külföldieket betanították.

Az esetek nyomán felszínre került, hogy az ide érkező vendégmunkások egészen másként viszonyulnak a munkaidő-pihenőidő szabályozásához, mint a magyarok, az eltérő munkakultúra mellett például azért, mert nincs itt a családjuk, és nem élnek szociális életet.

A dolgozói beszámolók a létszámleépítések fő okát rendszerint annak tulajdonítják, hogy a külföldiek túlmunkára való hajlandósága nagyobb, mint a hazaiaké.

Az ázsiai vendégmunkások száma egész Európában trendszerűen nő, ám a gyárakban történtek rávilágítanak arra: hazánkban egyedi problémát is okoz, hogy

a magyar jog lehetőséget ad ilyen végletesen rugalmas munkaidő-beosztásokra.

Az Európai Szakszervezeti Intézetnél (ETUI) azt állapították meg, hogy a munkaidőkereteket, a túlóra-szabályozásokat az Európai Unióban sehol sem alkalmazzák annyira extrém módon, mint Magyarországon, ahol a jogszabályi és gazdaságpolitikai környezet a munkaerő kiszolgáltatottságára épít.

Az is felszínre került, hogy mennyire liberális szabályok vonatkoznak idehaza a munkaerő-kölcsönzésre, így például a munkaviszony megszüntetésére is.

Legálisan dolgozhatnak annyit, amennyi már káros az egészségre

Az Orbán-kormány 2019-es, rabszolgatörvényként elhíresült Munka Törvénykönyve (Mt.)-módosítása nyomán lehetővé vált – kollektív szerződés alapján – a 36 hónapos munkaidőkeret alkalmazása, majd az azóta hatályba lépett szabályok tovább enyhítettek a munkaidő-beosztási szabályokon.

Legutóbb 2023-tól a heti pihenőidőre vonatkozó szabályok kapcsán történt ilyen, munkavállalói szempontból kedvezőtlen változás.

Ám hiába hozott ilyen munkáltatóbarát rendelkezéseket a kabinet, az elmúlt években nem tudták meghonosítani a gyakorlatban, mivel a magyar munkavállalók és szakszervezetek részéről nem volt rá fogadókészség, miközben ezek – a gyártócégek esetében – alapvetően megállapodáshoz kötött jogi lehetőségek. E téren viszont

a vendégmunkások érkezése komoly fordulatot hozott.

Semmilyen Mt.-beli tételes munkaidő-szervezési szabályt nem sért meg az a hazai termelőüzem, amely adott hónapban 30-ból 29 napon át, akár napi 12 órás – külön megállapodás szerinti munkaközi szünettel együtt 13 órás – munkarendben dolgoztat egy operátort, feltéve, hogy például többműszakos a munkáltató tevékenysége és hosszabb munkaidőkeretet alkalmaz.

Sőt, a törvény azt is lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyan a munkaidő-beosztásban megjelöli a heti pihenőnapot, de ténylegesen nem adja ki azt.

Tekintettel arra, hogy a heti két pihenőnapra vonatkozó szabály az Mt.-ben beosztási szabály, így ettől a beosztástól mint tervtől is eltérhet a tényleges teljesítés. Amennyiben a beosztott, de természetben nem kiadott pihenőnapokat 100 százalékos bérpótlék mellett fizetik ki, akkor a cég a munkajog szabályai szerint
egy vasárnap kivételével a tárgyhó minden napján a törvény betűjét nem sértve a munkapad mellé rendelheti a dolgozóta már említett feltételek mentén

– figyelmeztette a portált Máriás Attila, a BDO Legal Jókay Ügyvédi Iroda vezető munkaügyi tanácsadója.

Az egyenlőtlen munkaidőbeosztásra – jellemzően a munkaidőkeretre – vonatkozó szabályozás alapján bizonyos feltételek fennállása esetén a beosztás szerinti heti munkaidő nem feltétlenül 40, hanem egyes heteken például 72 óra is lehet.

A beosztás szerinti heti munkaidő felső határa 48 óra, ugyanakkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti munkaidő tartamára vonatkozó mértéket átlagban kell figyelembe venni. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a munkaidőkeret egy másik részében sokkal kevesebbet kell dolgozni, így a pihenőnapok is összevonhatóvá válnak. Minél hosszabb a munkaidőkeret, annál extrémebb példák fordulnak elő a pihenőnapok „tömbösítésével”. Magyarországon több száz ezres munkavállalói tömeget érinthetnek az ilyen munkaidő-beosztások

– magyarázta Szabó Imre Szilárd ügyvéd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke.

A jogászok hangsúlyozták, bár a tételes munkajogi szabályok alapján lehetséges akár az igen hosszú távú, heteken át történő egybefüggő munkavégzés is, az Mt. munkavédelmi rendelkezéseivel
– például az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályaival – ellentétes lehet az, ha a munkaadó ennyire szélsőséges foglalkoztatási helyzeteket teremt.
Ha – mint azt a beszámolók állítják – a munkaidőkeretre vonatkozó nagyon rugalmas szabályozást ennyire túlpörgetik, akkor az a munkabalesetek növekvő számában meg fog látszódni – emelte ki Máriás Attila.

Szintén a szabályozás anomáliáihoz tartozik, hogy elbocsátások esetén első körben a legegyszerűbb a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottakat szélnek ereszteni.

A kölcsönbeadó a kikölcsönzés megszűnésével felmondást közölhet a munkavállalóval, egyszerűen a felmondás tényére hivatkozva. Igaz, hogy a munkáltatónak a felmondás indokolása mellett az okszerűséget is bizonyítania kell, ugyanakkor a Munka Törvénykönyve alapján a kikölcsönzés megszűnése a felmondást okszerűvé teszi, ugyanis a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősül a kikölcsönzés megszűnése, ilyen esetben tehát a munkaviszony megszüntethető. Ezzel a kikölcsönzés vége legtöbbször a munkaviszony végét is jelenti, ami a munkavállalók számára igen előnytelen

– ismertette a szabályokat Szabó Imre Szilárd.

Azt tapasztaljuk, hogy amióta a magyar dolgozók elbocsátását érintő esetek napvilágra kerültek, a kormány elkezdett aktívan egyeztetni a vendégmunkásokat érintő szabályozási kérdésekről. A téma napirendre kerül a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumnak (VKF) havi ülésein, ahol a döntéshozók rendszeres párbeszédet folytatnak a szakszervezetekkel és a munkaadókkal. Bár a résztvevő munkáltatói szervezeteknek nem tagjai a leginkább érintett multicégek, az érdekképviseletek munkaerő-kölcsönző tagozatai jelen vannak a tárgyalásokon. Végleges joganyagok, kész rendeletek egyelőre nincsenek, így nincs döntés például arról sem, hogy a munkaadó csoportos létszámleépítés esetén elveszítheti-e engedélyét a vendégmunkások foglalkoztatására. A következő hetekben, hónapokban sorozatban jöhetnek majd ki a vonatkozó részletszabályok

– adott tájékoztatást a háttérben zajló folyamatokról a Munkástanácsok alelnöke.

Szerinte a kormány hozzáállása nagyot változott azt követően, hogy tavaly októberben visszavonta a vendégmunkástörvény első változatát. A kabinet az eredeti verzió kidolgozásakor nem egyeztetett érdemben az érintettekkel, hanem maga alkotta meg a jogszabályt, majd gyorsan elfogadtatta a parlamenttel. Akkor meg sem kísérelt tartalmi foglalkoztatáspolitikai szempontokat figyelembe venni. Például a vendégmunkások toborzása esetén nem rendezte megnyugtató módon, hogy a munkaadónak hogyan és milyen eljárás keretében kell felkeresnie a helyi kormányhivatalt amiatt, hogy van-e a környezetében elérhető magyar munkaerő – elegendő lett volna nyilatkozatot tennie arról, hogy nincs hazai tartalék, és igényli a harmadik országbelieket.

A sajtóban is megjelent botrányos esetek hatására azonban a kormány kénytelen volt jelentősen átgondolni a szabályozást – értékelt Szabó Imre Szilárd.

Ugyanakkor az egyértelmű, hogy a kabinet a munkajogi szabályozáson nem fog módosítani a vendégmunkástörvény átírásakor.

A kabinet a munkajogot továbbra sem elsősorban a szociális biztonsági normák, hanem a GDP-növekedés és a foglalkoztatásbővítés eszközeként kezeli. A „szent tehenek” megmaradnak, így például a munkaidő-szabályozást sem fogják érdemben átalakítani – vetítette előre.

Máriás Attila szintén úgy látja: a kormány nem munkajogi, hanem etikai jellegű szabálymódosításokat tesz majd, amikor a munkáltatók harmadik országbeli dolgozókra cserélik a rendelkezésre álló magyar munkaerőt. Létszámcsökkentés esetén a munkaadó jogosultsága eldönteni, hogy kiket küld el, arra viszont nincs semmilyen kifejezetten – a munkáltatókat és nem az engedélyeztetésben közreműködő szakigazgatási szerveket kötő – szabály, hogy a foglalkoztatásnál a magyarokat előnyben kellene részesíteni.

Jelenleg a szabályozás egyik fő kihívása etikusan megfogalmazni azt, hogy létszámcsökkentés esetén a magyar munkavállalókat ne lehessen előre tolni, miközben az előírás a harmadik országbelieket nézve se legyen diszkriminatív, ne sértse az uniós normákat vagy egyéb nemzetközi jogi vállalásainkat.

Egyébként e körben az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a harmadik országbeliek foglalkoztatása határozott idejű munkaszerződéssel történik, melynek megszüntetése lényegesen nehezebb, mint a magyar munkavállalókkal kötött határozatlan idejű munkaszerződéseké – húzta alá.

Ezt követően megfelelő szankciós eszközöket kell a szabályok mellé rendelni. Jelen pillanatban a felügyeleti hatóságoknak semmilyen visszatartó erővel bíró hatáskörük sincs ezen a területen, hiszen a jogviszony megszüntetések kapcsán eleve csak a kilépő igazolások kiadását és az utolsó havi elszámolás megtörténtét jogosultak ellenőrizni.

Az elmúlt több mint egy évtized során leépültek a hazai munkaügyi és munkavédelmi hatóságok. Az intézményrendszer folyamatosan átalakult, forráskivonásokkal, létszámleépítésekkel szembesült. A folyamatot a Nemzeti Munkaügyi Hivatal 2015-ös megszűnése tetőzte be. Ezt követően a szakterületek – foglalkoztatás-felügyeleti és munkavédelmi főosztály néven – a kormányhivatalok hatáskörébe kerültek, melyek még kevesebb pénzt és erőforrást tudnak mozgósítani a szabályok betartatása érdekében.

Arról, hogy hányan dolgoznak jelenleg a foglalkoztatás-felügyeleti hatóságnál, nincsenek nyilvános adatok

– mondta Szabó Imre Szilárd, hozzátéve, hogy önmagában az is mutatja a probléma súlyosságát, hogy az adatok nem transzparensek. Ami tudható, hogy a felügyelők, szakügyintézők létszáma a foglalkoztatottak számához képest sokkal kisebb, mint a környező országokban.

Ennél is rosszabb talán a munkavédelmi hatóság helyzete, amely akkora karcsúsításon esett át, hogy szinte már csak papíron létezik. A hatósági honlap, az ommf.gov.hu két évtizede készülhetett, azóta változatlan.
Bár a munkaügyi hatóságok alacsony létszám mellett még mindig elhivatottan, rendszeres helyszíni vizsgálatokkal igyekeznek végezni a munkájukat,
a szankciórendszer annyira gyenge, a kiszabott bírságösszegek pedig annyira csekélyek, hogy a munkaadók számára messze nem elrettentő erejűek

– nyomatékosították a szakértők.

Ha a kormány alternatívákban gondolkodik, akkor a szakhatóságok helyett esetleg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jöhet szóba, melynek van ellenőrzési jogköre a feketemunka kapcsán. Ez azonban nem válthatja ki a hatósági feladatköröket.

Amennyiben megszokott gyakorlattá válik, hogy a cégek csak azért hoznak be külföldi munkavállalókat, mert őket nagyobb óraszámban lehet foglalkoztatni, akkor előbb-utóbb katasztrofális helyzet állhat elő a munkahelyeken.
A gyárakban ugyanis nemcsak az a munkás van veszélyben, aki kimerülten dolgozik, netán műszak közben elalszik, hanem azok is, akik körülötte munkát végeznek.

Kiemelt fotó: Pixabay